Napjainkban a társállatként tartott kutyák számára, hogy viselkedésük, és az ember közelében eltöltendő hosszú évek kellemesek legyenek, nélkülözhetetlen a megfelelő időben és megfelelő módon végzett szocializáció.
Ez nem jelent mást, mint a kutya élete során előforduló környezeti ingerekhez való olyan célirányos szoktatást, amelyeket pozitív élményekként egész életére rögzít. Ezzel sikerül megelőzni, hogy később fajtársaktól, embercsoporttól, különböző zajoktól, mozgó- vagy fény ingerektől féljen, pánikba essen. Felkészít a jövőbeli ingerkörnyezetre, ingerhatásokra, hogy a hétköznapi helyzeteket problémamentesen élje meg gazdi és kutyája egyaránt.
Ehhez nyújtunk segítséget azzal, hogy a nálunk született kiskutyák három hetes koruktól napi foglalkozásban részesülnek, aminek segítségével megismerkednek mindazokkal az ingerekkel, hatásokkal, amik egy lakásban tartott társállat életében gyakran előfordulnak.
Miben más az a kiskutya, amelyik kiskorától intenzív szocializációban részesül?
Magabiztos karakterűvé válik, a stresszel szembeni ellenállása az átlagosnál nagyobb, csökken a veszélye a félelemből adódó agressziós baleseteknek, a kutya jobban alkalmazkodik a későbbi, esetleges változó elvárásokhoz, idegen emberekhez, kutyákhoz való viszonya problémamentessé válik.
Több nemzetközi kutatás megfigyelése szerint a kölyökkutyák agyának térfogata a születést követően átlagosan 8-10 cm3, majd rohamosan növekedni kezd, és a nyolcadik hét végére eléri a kb. 50 cm3-t. Az ezt követő két hónapban azonban már csak kb. 80 cm3-es térfogatra fejlődik, majd az egyéves kor elérésének időpontjára eléri a kifejlett kutyákra jellemző, kb. 100-110 cm3 térfogatot. Az agytérfogat növekedésének követéséből egyértelműen az a következtetés vonható le, hogy egy kutya életét, viselkedését, karakterét, jellemét döntően befolyásoló idegi összeköttetések túlnyomó része az állat 4 és 16 hetes kora közötti életszakaszban, az agy térfogat növekedésével arányosan fejlődik ki.
A születés pillanatában természetesen a kölyökkutya rendelkezik minden, az életfunkciókhoz elengedetlenül szükséges agysejttel, darabszámra a kifejlett állatokkal teljesen megegyezően. Az agy, jelentős térfogatváltozását követően, illetve az állat későbbi élete során már nem képződnek új sejtek. Az agy nagymértékű térfogat- és súlyváltozását a sejtek közötti idegszálkapcsolatok kialakulása okozza. A kölyökkutyák agyának korai fejlődése során az agysejtek egy része a test belső jelzéseinek hatására, míg másik részük a testen kívüli jelzések, ingerek hatására alakul ki.
Tehát a kutya későbbi viselkedésére rendkívül nagy és döntő hatással vannak azok az ingerek, amelyek az idegszál-összeköttetések kialakulásának időszakában az állatot érik az öt érzékszerven keresztül. Utóbbiak szintén ekkor vannak a kialakulás, fejlődés szakaszában. Ha nem jutnak el az ingerek az érzékszerveken keresztül a rohamos tempóban fejlődő agyhoz, nem alakulnak ki a megfelelő idegszál-összeköttetések az agysejtek között. A kifejlett kutya viselkedése tehát nem csak genetikailag örökölt, vagy csak megtanult viselkedési sémákból tevődik össze, hanem láncreakciószerűen alakul ki a belső (örökölt) és a külső (tapasztalt) ingerek együttes hatása alapján.
Van tehát egy nagyon jól körülhatárolható időszak, a 4-16 hét között, amikor a szocializáció – a megismertetés azokkal a külső ingerekkel, amelyek között a kutya kifejlett korában élni fog – rendkívül könnyen és hatékonyan kivitelezhető. Ezt nevezzük szenzibilis kornak.
Ezt követően az új, ismeretlen ingerhatások elfogadása, megszokása már sokkal nehezebben történhet meg, mivel a kifejlett agy és a hozzá kapcsolódó idegrendszer az élet további szakaszában már nem képes olyan mennyiségű és intenzitású felvételre, mint fiatal korban. Nem tévesztendő össze a kutya szocializációs képessége a tanulási képességgel, mivel a tanulás más hatásmechanizmuson keresztül történik, ezért ez a fajta képesség, ha csökkent formában is, de az állat idős korára is megmarad.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése